Bencével rendszeresen járunk vásárolni, hadd tanulja a fiú, hogy ha enni akar, azért dolgozni kell. :) Tegnap már békésen üldögélve várt a Spar bejáratánál, és amikor lóhalálában körbefutva megérkeztem, elkerekedett szemekkel nézett rám: "Mi az, most mentél be, és már ki is jöttél?" :)
Brúnó sajnos még mindig sántikál, de már közel sem olyan nagyon, mint eddig. Keservesen vonyított utánunk a közértbe menet, ezért aztán egy rövidke sétát vele is teszünk a mezőre. Pórázon természetesen, mert elragadja a hév, és elfelejtkezve sérült lábáról, fut, mint a nyuszi. Ha hétfőre sem javul, megnézetjük a doktor bácsival, úgyis aktuális a veszettség elleni oltás és Bönci ivartalanítása. Sajnálom a kis szeleburdit, de ettől talán nyugodtabb lesz, és nem jelölgeti körbe a lakást. Járok a nyomában a felmosóval, noha nincs szaga, vagy csak én szoktam meg? Mindegy, a hipós felmosás nem árt. Olyan kis pimasz, hogy még Brúnó lábosába is belepisil, ha olyan hangulatban van. Sokat javult a helyzet, mert amikor hozzánk került, nem jelzett, csak lazán megemelte hátsó lábát, és megtisztelte a szék és asztallábakat, ajtófélfát, bútorokat. Sikerült rászoktatni, hogy kéredzkedjen, ha ki akar menni. Ilyenkor odajön hozzám, és két mellső tappancsát rám téve jelzi, hogy valami dolga lenne odakinn. A jelölgetés akkor jelentkezik, ha valami miatt bosszús vagy izgatott. Ha ilyenkor időben rászólunk elkapva a szándékot, lemond a végrehajtásról. :) Brúnó bölcs beletörődéssel viseli a megpróbáltatásokat, csak néha jön ki a sodrából, mint pl. ma este. Az száraz eledelen kaptak össze, pedig mindkettőnek megvan a saját etetője. Bönci úgy gondolta, mind a kettőt kisajátítja, és eltorzult pofácskával morgott. Ez már Brúnónak is sok volt, összeugrottak, de rájuk szóltam, és onnantól kezdve mindenki tudta, melyik tálból ehet, és melyikből nem. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése