Mi van már, meddig tollászkodsz??
Hé, haverok, megyek sétálni!
Mindig nekem kell várni a kis hülye miatt
Érzitek ezt a szagot?
Itt az ideje, hogy megregulázzam a kutymanokat, pedig nem szívesen teszem. Tegnap átvágtunk a szántóföldön, rátértünk a földútra, ahol üldögélek egy kicsit, aztán indulunk vissza.
Sajnos nem voltam elég szemfüles, egy idős bácsi jött az úton a biciklijét tolva. Mint kiderült, böngészni jött a levágott kukoricásba, gyűjtögetni a tyúkoknak. Visszaparancsoltam a kutyákat, de ezúttal sikertelenül. Az volt a baj, hogy szegény ember megijedt tőlük, megállt, aztán leoldalazott az útról a kukoricacsutkák közé, miközben hessegette a kutyákat. Csinálhattam én akármit, nem hallgattak rám. Különösen Brúnó bátyó. Minél jobban félt az öreg, annál jobban ugatta. El akartam kapni, de kitért, nem engedte magát. Nyugtatgattam szegény bácsit, csak a hangja nagy, nem harapott ez még meg senkit. Nem lehet azt tudni, még a gazdáját is megharaphatja. Nézze, hogy habzik a szája! Nem láttam habot, de nem vitatkoztam. Örültem, hogy az öreg félelme ellenére nem fogta fel tragikusan a helyzetet, és hogy végre elkaptam Brúnó grabancát. Ilyenkor őt kell megcsípni, ő a főkolompos. Ahogy pórázra kerül, Bence engedelmesen követ minket. Sűrű elnézéseket kértem a bácsikától, és indultunk haza.
Ma megint elcsatangoltak a falu felé, pedig jó mélyen bevittem őket a mezőre, és csak ott engedtem szabadon őket. Mint a villám, vette - megint Brúnó - az irányt visszafelé. Akkor itt véget ért a szabadság, elindultam utánuk, és vissza a pórázra. Pórázosan még bóklásztunk, hogy meg legyen az élmény, hagytam őket szaglászni. De ideje lesz szigorúbban fogni őket, mert kezdik elfelejteni, ki a falkavezér. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése