Úgy látszik, a bull-típusú kutyák sajnos kelendőek bizonyos körökben. Elkészült Diabló kenelje, ahol napjait töltötte. Amikor gazdája itthon volt, kiengedte Kóborral portyázni a kertbe. Mondanom sem kell, első dolguk volt, hogy megléptek, és bebarangolták a környéket, de leginkább a szántóföldeket. Történt egyszer, hogy estefelé indultak közös sétájukra sötétedés után. Erről a kirándulásról Diabló sajnos már nem tért haza, Kóbor egyedül érkezett meg. Biztos, hogy nem rajta múlt a tragédia, mert gondosan vigyázott kis pajtására, a kertben is mindig a nyomában járt. Nyilván nem tehetett semmit az emberi túlerővel szemben. Hetekig kereste a család, érdeklődtek országosan. Hallották, hogy X város környékén a rendőrség felszámolt egy harci kutyákat tartó helyet, de sajnos nem volt köztük. Nem merem elgondolni, mi történhetett vele. Nagyon jámbor kutya volt, fajtájára jellemző előítéleteket meghazudtoló, szelíd viselkedéssel. Csak abban reménykedem, hogy sikerült megmenekülnie, és most valahol egy udvarban, jó gazdánál éldegél. Azt viszont megfigyeltem, hogy amikor Kóbor elkísér minket a séták alkalmával, és néha idegennel találkozunk, nagy ívben kikerül mindenkit. Persze ő nincs pórázon, mint az én kutyáim, de követ mint az árnyék, és engedelmeskedik, ha magamhoz hívom. Ebben a jutalom falatnak is nagy szerepe van, amit a sétákra magunkkal viszünk, és útközben csemegézünk. Amikor hazaérünk, keksszel búcsúzunk, és megvárjuk, amíg bemegy a kertjükbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése