Megörököltük Kóbort

Kis barátunk mmár harmadik éve nap mint nap elkísér minket a sétáinkra. Boldogan futkározik mellettünk, ha hívom jön, sorban áll a jutalomfalatért. Nem is kell mondanom, hogy nagy adag keksszel és jutalomfalattal indulunk útnak, hogy kitartson a séta idejére. Megvannak a helyek, ahol megállunk némi csemegézésre. Timinek mondtam egyszer, "Látod, ezt a kutyát szívesen elfogadnám." Nem gondoltam, hogy egyszer így történik, Vigyázzatok nagyon, hogy mit kívántok, mert még valóra válik! 😊 

Gazdái elköltöztek, lakásba, nem kertes házba, nem tudták magukkal vinni. Nem volt kérdés, hogy befogadjuk, hiszen kölyökkora óta ismertük. Kutyáinkkal kerítésnél összedugták a nózijukat, aztán lepisilték a saját kerítésfelüket, jelezve, én itt lakom, te pedig maradj ott. Bevallom, tartottam is tőle, mi lesz, ha közös lesz a terület, de jól sikerült a be- illetve elfogadás. 

Bencének és Korminak ugyan elkerekedett a szeme, amikor kiderült, hogy nagy maci barátunk ezután a kertben fog tanyázni, de kezelni tudtuk a helyzetet. 

A gond az volt, hogy szegény Kóbor nem értette, miért nem mehet többé haza, és miért tűntek el a gazdái. A kerítés nem igazán jelent neki gondot, és visszaszökött. Egy Hudini veszett el benne. Kerestük a kerítésen a gyenge láncszemet. Soha nem gondoltuk volna, felfeszítette alul, és ez a hatalmas méretű kutya olyan kis helyen préselte át magát, ahol nem is gondoltuk volna. Van már tapasztalatunk benne, hogy ez egy harc. Lerekeszted, átszökik máshol. Ismét lerekeszted, ő megmutatja, hogy mégsem tökéletes az, amiről te azt hitted. Szerencsére az új tulajdonos még nincs itt mindig, a kapu nincs zárva. Átmentünk, visszahoztuk. Amikor nyitottuk a kaput, kicsit vonakodva, de bánatosan jött velünk. Ő most gyászol. Gyászolja a régi gazdáit, a régi otthonát. Tudjuk, hogy időt kell neki hagyni. Mindenesetre lerekesztettük azokat a területeket, ahol szökést kísérelhet meg. Egy hét telt el, és azt hiszem, megértette, hogy nincs visszaút, kutyaélete velünk folytatódik. Most úgy tűnik, elfogadta a helyzetet, ha kinn dolgozunk a kertben, követ, mint az árnyék. Hálás a simiért, ételért, mindenért. Idős kutyus, de nagyon okos, alkalmazkodó. Sokat jelent, hogy nem vagyunk ismeretlenek számára, és megvan az érzelmi kapocs. 

Csináltunk neki egy kis kuckót az előszobában, becsalom az etetés idejére, simire. Amíg vele vagyok, marad, de azután a kutyaajtón megy vissza a kertbe. Gazdái áthozták a költözéskor a házát is, ami olyan hatalmas, hogy én is beleférek. Meglepődtem, nem használja. Bedobáltam a kekszet, hogy kénytelen legyen bemenni érte, sőt, beültem, és becsaltam. Benn tanyáztunk egy darabig mind a ketten, ez tetszett neki. Egyébként a teraszon alszik a szabadban, hogy a szívünk szakad meg. Jönnek a hidegek. Igaz, gyönyörű, hosszú bundája van, de hát akkor is. Azt mondják, így szokta meg. Sebaj, majd megszokja másképp. 

Három kutyával nem könnyű az élet, de rengeteg szeretetet és örömet adnak. És elég nagy a kert, ahol kettő elfér, ott a harmadiknak is van hely. És nem utolsó sorban, imádjuk. Szerettük már szomszédként is, most pedig családtagként.