Régóta tudom, mennyire különbözik egymástól a két kutya. Brúnó szuper-intelligens, pillanatok alatt tanul, de makacs, mint az öszvér. Bönci egyszerűbb jellem, de engedelmes. A kényszerű séta-szünet miatt hátul játszunk a kertben. Böncit futtatom a partvisnyélre kötött rongy után, nagy dicséret, ha elkapja, aztán jutalom mind a két kutyának. Gyakoroltuk, hogy átbújjon a lábam között, néha összejött, néha nem, a lényeget még a darab sajt ellenére sem sikerült megcsípni. Brúnó sérült lábán üldögélt a fűben. Egyszer aztán megunta a szerencsétlenkedést, felállt, és megcsinálta a gyakorlatot, "na te kis hülye, hát valahogy így kellene megpróbálni". Persze sok simit és csemegét kaptak mind a ketten.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése