Sántika-Brúnót a kertnél hosszabb útra nem viszem magammal, amíg rendbe
nem jön a lába. Böncit viszont muszáj mozgatni, mert nem maradok meg
mellette - olyan eleven. Egyébként is olyan kutyákat akarok, akiket
vihetek magammal bárhová, noha a bárhová még odébb van. Addig pedig
legalább a közértbe. :)
Fogtam hát a bevásárlószatyrot, pórázra vettem Böncit, és elindultunk. Merészen hosszabb útra indultunk, kellett a gyógyszertárba és a Sparba is menni, ami sajnos két teljesen különböző útirány.
Nem mondom, hogy Böncikém drága nem húzott, és időnként nem akarta módosítani útvonalamat, de egész jól boldogultunk egymással. Amitől nagyon tartottam, az a közért előtti kikötés volt, mert vele nem próbáltam még ilyesmit. Persze rohantam körbe a kosárral, és a legrövidebb sorba álltam be a pénztárnál, de semmi gubanc nem történt. Bönci kicsit lesunyt fejjel álldogált a korláthoz kötve, látszott rajta, hogy fél, de egy nyikkanás sem hagyta el a száját. Pofácskája felderült, amikor meglátott. Jókedvűen üdvözöltem, és megkínáltam egy szem keksszel, amit nem fogadott el. Ez pedig egyértelműen annak a jele, hogy valami nem kerek az eb számára. Sebaj, indultunk hazafelé.
Másnap megismételtük a vásárlási akciót, sokkal zökkenőmentesebben, mint előző nap. Eszembe jutott, amit az osztrákoknál és az olaszoknál láttam, hogy az élelmiszer üzlet kivételével - plázába, üzletbe be lehet vinni a kutyát, a szájkosár sem kötelező. Sőt, az egyik ajándéküzletben a tulajdonos kutyája békésen heverészett a pult mellett, és ezt mindenki rendjén valónak találta. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése