A kutyák a szokások rabjai?

Nem tudom, fenti állítás mennyire igaz, de a megszokás nagy szerepet játszik az életükben, ezt az én két kutyámnál tapasztalom. A sétáltatás feladatát nagyrészt átvette a lányom, aminek nagyon örültem. Rákapott a dolog ízére, milyen jó látni az örömüket, hogy kiszabadulnak a kertből. Vidám csaholás kíséri az indulást, ami ugye reggel hatkor elég kényelmetlen a szomszédok miatt. Tart mindaddig, amíg ki nem jutnak a kapun, ezt követi a szomszéd házőrzők ugatása, majd a mezőn végre helyreáll a rend. A lányom egész más útvonalon viszi őket, mint én. Amikor viszont egyszer ismét velem jöttek, automatikusan indultak a tőlem megszokott irányba, és szinte zokon vették, hogy új útvonaluk felé indultam. És hogy ez a megszokás mennyire igaz, ebéd után elfoglalják alvóhelyeiket egy kis szundikálásra, és este fél nyolckor bevonulnak aludni, még ha mi kinn is maradunk a kertben. Rend a lelke mindennek, tartják magukat a napirendhez. Arról nem is beszélve, hogy ebéd- és vacsoraidőben jelentkeznek a kis jussukért. Azt hiszem, a rendszeresség az, ami biztonságot ad kis életükben, megerősíti kapcsolatukat a családdal, és kiegyensúlyozottá teszi őket. Tudják, hogy hol a helyük, biztosítva van számukra a megfelelő pihenés és gondoskodás.