2013. szeptember 8., vasárnap
A leleményes szökevény
Aki kutyát vesz magához, számítania kell rá, hogy egyszer-kétszer bizony meglép őkelme. Különösen a nem ivartalanított kankutyák, viszi őket a szükség. Ezért, ha valaki nem tenyésztés céljára tartja az ebet, emberségesebb megoldás az ivartalanítás. Sokan vannak, akik ezt vitatják, de szerintem jobb nem szaporítani a nemkívánatos kiskutyák számát. A kötelező chippelés okozta gazdátlansági hullám még nem futott le. Sokan most kezdenek rádöbbenni, hogy ha elviszik oltatni a kutyát, és nincs benne chip, kemény 45ezer forintjuk bánhatja. Oltatni pedig kell, ezt a kevésbé elvakult gazdik is tudják.
A kutyák szökési módszerei igen változatosak. Nekünk csak két kutyánk van, de már így is jó néhány módozatot megismertünk. Az idősebb, Brúnó atléta beállítottságú, ő magasugrásban jeleskedett, és ugrotta át a kerítést hol az egyik, hol a másik szomszéd irányába. Szégyenkezve baktattam utána, és csöngettem a szomszédoknál, mert visszajönni ugyanazon az úton nem volt hajlandó. Több lépcsőben kellett magasítani a kerítést, mert a találékony eb újra és újra megmutatta, hogy amit mi magasnak gondoltunk, valójában még könnyedén átugorható. Két méternél mi győztünk, és abbamaradt a vetélkedés.
A másik versenyző is igazi rugóláb seriff volt, de a szökésben nem ezt a képességét kamatoztatta. Kényelmesebbnek gondolta, hogy nem a kerítés fölött, hanem az alatt ássa át magát. Hatalmas kráter tátongott a drótháló alatt, a négyes metró kivitelezői egyből föl is fogadták volna Bencét, ha látják alkotását. Odahordtuk a köveket, öntöttünk rá betont. A kutya pedig szépen haladt, mindig kicsit odébb kísérletezve. Elfogyott a beton, az ásási kedv sajnos maradt. Volt még kerítésháló, kb. fél méter szélességben felerősítettem a kerítésre, és derékszögben meghajlítva a másik fél métert lefektettem a földre. Erre tettem a követ, téglát, nehezéket, amit találtam. A módszer bevált. Megpróbált kiszökni a kis huncut, de amikor ásni kezdett, mindenhol a dróthálóba ütközött.
Ennek köszönhetően nem tud meglépni reggelenként, ha úgy gondolja, hogy a gazdi reggel hétkor ne aludjon, és egyedül akar sétálni indulni. Sokszor a vad ugatásra lettem figyelmes, kapkodtam magamra a ruhát, és szaladtunk Brúnóval a rendbontó után a mezőre.
Bizony nagyon leleményesek a kis betyárok, de az a szerencse, hogy a gazdik még leleményesebbek. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése