Diabló

A fotó Kóborról kicsit később jön, mert cudar az idő, én pedig meg vagyok fázva, és szobafogságra ítéltem magam, amíg rendbe nem jövök. Viszont írok Diablóról, ahogy korábban ígértem.

Diabló egy pitbull keverék, a papa volt pitbull, a mama pedig staffordshire. Kicsi termetű, mozgékony, játékos, kölyökként nyerte meg szegény Kóbor a lottón. Azaz a gazdi hozta. Aranyos, barátságos, mindenkit szeretek típus. Ha valakinek előítélete van a fajtával szemben, nézze meg Diablót, és azonnal szétoszlik mindenféle fenntartás. A nevét jól választották, tényleg olyan, mint egy kisördög. Kóbort egy idő múlva fárasztja a sok ugrabugrálása, Diabló pedig unatkozik. A nagy kert sem újdonság, ahol minden fűszállal ismeretséget kötött. A sufniban van egy fotelja, ahol szundikálni szokott, de ugye egy ilyen kis energiabomba leginkább nem aludni szokott. Elkezdtek neki kennelt építeni, a váza elkészült, aztán abbahagyták, mondván, hogy amíg nem szökdös, nem zárják be. Jó ideig nem is volt semmi baj, de a nagy kert is egyszer kicsi lesz, Diabló elhatározta, hogy körül néz a kerítésen kívül is. Első útja hozzánk vezetett. Volt egy kerítés szakasz a sufnink mögött, amit nem magasítottunk meg annak idején, csak lerekesztettünk, hogy a mi kutyáink ne menjenek át a szomszédba. A mieink nem is mentek át. A másik irányból azonban egy kutya számára nem gond átugrani, és a sufni sem volt visszatartó erő, a teteje ugyanis kb. 1,20 m magas. Kerítésen át, sufni tetejére rá, pince tetejére át, onnan pedig kényelmes leereszkedés a domboldalon, ami a pince tetejéről a kertbe vezet. Egy kutyusnak ez nem olyan nagy kihívás, és egyszer csak azt veszem észre, hogy Diabló boldogan csóvál a teraszunkon. Tündéri édes volt, de Bence nem örült olyan felhőtlenül a látogatásnak. Ráadásul el is kellett menjek vásárolni, Bencét is vinni akartam. Mit csináljak vele? Az egyik használaton kívüli kutyaházat bevonszoltam a régi tyúkudvarba, hagytam egy kis ennivalót, és bezártam a szökevényt. Mint ki jól végezte dolgát, elmentünk otthonról. Mikor hazaértünk, látom ám, hogy Kóbor és Diabló a kertben szaladgál. Az történt, hogy Diabló segélyhívására átjött Kóbor is, hogy segítsen kis barátjának. De hogy a magas kerítésű tyúkudvarból hogy szabadult ki a kis Hudini, azt nem tudom a mai napig sem. 

Nem lesz ez így jó, ha nem vagyok itthon, megeszi a macskákat, összeugrik Bencével, a kutyaajtón keresztül bejön a lakásba, az azért már nem lenne olyan vicces. Hét végén elmentünk az OBI-ba kerítésdrótot venni, és megjavítottuk a kritikus szakaszt. Az akció sikerült, Diabló nem tud átjönni - ezen a részen. Most a másik szomszédba szökik, ugyanis ott sem olyan magas a kerítés, valamint a kert végében csinált magának egy művészkijárót, jó nagyot. A múltkori sétánk alkalmával a harmadik szomszédban láttam szaladgálni, végig látogatja az összes kollégát. Különösen Charlie-t szereti, biztosan azért, mert ő is kölyökkutya. Charlie kisebb nála, valószínűleg nem is lesz sokkal nagyobb, mint most. Ő egy spániel, borzas fülekkel, és esdeklő szemekkel. Benne játszótársra talált, mindketten tele vannak energiával. Hogy mi lesz a szökdösés vége, nem tudom, de a kutya érdekében korlátozni kellene a dolgot, nehogy valami baja essen.