Nemcsak a saját kutyámat szeretem, hanem még sok-sok kutyust, mondhatnám, mindegyiket. Igaz, még nem voltam kutyatámadás áldozata, remélem, nem is leszek. Ahogy a kerítések mögött ugató, tomboló kutyákat nézem, biztos van köztük olyan, aki veszélyes. Nyugodtan írhatom, hogy "aki", mert ha olvasod ezt a blogot, feltételezem, hogy Te is kutyabarát vagy. Két ház van még az utcában, ahogy a mezőre megyünk sétálni, mindkettőben laknak kutyák. A mellettünk levő házban két kutya lakik, Kóbor és Diabló. Diablóról később írok. Kóbor az idősebb, régi barátok vagyunk. Sétálni keksszel a zsebemben indulok, és az útba eső kutyabarátokat jutalmazom, hogy ne ugassanak bennünket. Évek óta így megy ez, és hangoskodás helyett izgatottan várnak a jutalomfalatra. A gazdik nem tiltakoztak a kutyusok etetése ellen - szerencsére. Eddig nem is volt semmi gond, mentünk, keksz ment, ugatás elmaradt. Ma történt meg először, hogy Kóbor kiszökött a kertből, és elkísért minket a sétán. Hátul bújt ki a mező felől. Korábban nagy lyukat csinált a kerítésdróton, amit a gazdi egy szekrénylemezzel próbált lerekeszteni. Lazán bebújt a falemez mögé, kifeszítette, és kinn is volt. Bence nem díjazta a dolgot, hevesen ugatott. Kóbor tisztes távolságot tartott. Pontosan ismerte az útvonalunkat, tudta, meddig szoktunk elmenni, mikor fordulunk vissza. Boldogan ugrándozott körülöttünk a mezőn, majd amikor visszafelé jövet elérkeztünk a kertjükhöz, lemaradt, és szépen visszament a helyére. Attól tartok, legközelebb ismét elkísér, amivel veszélynek teszem ki. Nem szeretném, ha valami baja történne, hiszen őt nem tudom irányítani. Lehet, hogy hiba volt a kekszes jutalmazás, és módosítani kell az útvonalunkat, hogy ne csábítsuk szökésre kis barátomat. Korábban elmesélte a gazdája, hogy más alkalommal is elszökött a rosszaság, és egy fél kecskével tért haza. Behurcolta a kertbe, a gazdi kénytelen volt elásni. Ennek ellenére nem szeretnék szökési indok lenni. Holnap felteszek egy képet róla, mert gyönyörű kutyus.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése