Az utóbbi időben annyi szakirodalmat olvastam kérem szépen, hogy sokszorosára nőtt a fejem a sok tudománytól! Végignéztem két évadot A póráz két végén-ből, olvastam Cesar Millan-t, a csodálatos kutyadokit, kaptam személyre szabott tanácsokat, hogy adott helyzetben hogyan viselkedjek. Először azt hittem, marha okos lettem, aztán úgy összezavarodtam, hogy már azt sem tudtam, hányadán állok ebemmel. Most én vagyok a Falkavezér, vagy nem? Ez itt a kérdés, és bár nem sétáltam koponyával a kezemben, legalább olyan fejfájást okozott, mint Hamletnek a Lenni vagy nem lenni nagy kérdése.
Azt mondják a szakemberek, ha a sétánál a kutyman megy elöl, akkor ő a falkavezér, mert ő vezeti a sétát. Na de ha irányt változtatok, azonnal veszi a lapot, igaz, hogy elém szalad. Hát akkor most hogy is van ez, ő megy elöl, de arra, amerre én akarom, mert ha megfordulok, azonnal reagál rá. Tud szépen jönni lábnál is, úgy 8-10 km szaladgálás után, amikor kellőképpen elfáradt. A szaladgálás rám nem jellemző, örülök, ha a hepehupás földúton gyalogló tempóban megteszem ezt a távolságot. Őt persze mozgatom, előreszalad, visszahívom. Ilyenkor boldogan rohan hozzám, hosszú füle lobog utána. Ezek után úgy döntöttem, teljesen mindegy, ki minek hiszi magát. Az a lényeg, hogy mindkettőnknek sok örömet okoznak a közös séták, és a futtatás után Brúnó csaknem egész nap nyugodtan alszik. Nem ugrál fel senkire, nem lopja el a szendvicsemet, jól megvan a macskáinkkal, és ha kutyatársakkal találkozunk, tudja az ismerkedési protokollt.
 |
| Hosszú füle lobog a szélben :) |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése