Hegyesfülű

Hegyesfülű az utca végén lakik, és a kutyaházból pont rálát az utcára, amikor mi elindulunk a sétára. Egy ideig csendben lapul, és amikor közel érünk, eszeveszetten elkezd ugatni. Brúnó eleinte nem reagált rá, aztán egyszer olyat beszólt a haver, hogy azóta, ha teheti, indulatosan visszaugat. Amikor indulunk, és még tele van energiával, megkerüljük Hegyesfülűék kertjét. Visszafelé, amikor már kevesebb a lendület, jóval előbb elkezdünk futni. Ez leköti Brúnó figyelmét, és nem az ellenséggel foglalkozik. Próbáltam lekenyerezni Hegyesfülűt néhány alkalommal, bedobtam neki kekszet a kerítésen. Hálásan nézett nagy barna szemeivel, a keksz azon nyomban eltűnt a szájában. Szép kis kutya, olyan, mint egy husky, csak kicsiben. Az igazi gazdiját, egy idős nénit elvesztette. Szerencsére nem maradt egyedül, többen laknak a házban. Múlt hét végén találkoztunk vele a mezőn, időnként kiengedik szaladgálni. Brúnó is szabadon volt még, éppen jöttünk vissza. Megörültem, hogy így nem lesz harag, nem kell védeni a területet. Először szaglászták egymást, de egy idő múlva Brúnó rámorgott, és megfutamította. Az első randi nem volt sikeres, úgy látszik a kutyám nem egykönnyen bocsát meg. :(