A hőség miatt korán indulunk, viszünk magunkkal vizet és itatótálkát, mert a kutymanok bizony alaposan kifulladnak még a reggeli hűvösben is. A nap erejét már hét, fél nyolc felé érezni lehet.
Mai kirándulásunk a szokásosnál rövidebbre sikeredett. A reggeli csendet ugyanis félúton lövés zaja zavarta meg. Hogy a mezőőr volt-e, vagy valaki más, azt inkább nem akartuk megtudni. A szántóföldön csapatokban vándorló gólyák meg sem rezzentek, nyilván nem először hallottak ilyen hangot. A kutyák megtorpantak. Amikor a második lövés eldördült, Brúnó megfordult, és elindult visszafelé. Igazad van öreg barátom, jobb ha innen elhúzunk. Hiszen előfordult, hogy a gazda mellől kilőtték a kutyát. Jobb a békesség. Azért így is megvolt a szükséges mozgás, az egyre erősebb napsütésben egyikünknek sem fűlött a foga a további gyalogláshoz.
És most következzenek a képek, mert ezúttal nem felejtettem el magammal vinni a fényképezős telefonomat.
Uzsgyi a kapuhoz!
Ma milyen csemegét hoztál? Remélem, valami finomat! Engem is igazán kivihetnél magatokkal, beszéld meg a gazdimmal!
Végre itt vagyunk, azt hittem már soha nem indulunk el!
Elég sokan jártak itt tegnap reggel óta!
Keresd gyerek, szimat, nézd, én hogy csinálom!
Jó lenne még a faluban is körülnézni...
Vajon miért ugatnak ott a távolban a haverok?
Érzed a szagot? Itt valahol van egy ürge-bürge...
Ez bizony egy lövés volt, jobb, ha hazafordulunk!
Jól van, azért egy kicsit még szimatolok...
Bezzeg a gólyák nem ijedtek meg!
Nem hallod, kölyök? Szedd a lábad, hazamegyünk!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése