2011. szeptember 16., péntek

Mancs a kézben

Bence még mindig nagyon kiskutyásan viselkedik, amiről Brúnó szerencsére leszokott, azt most ő produkálja. Hatalmas lyukat ás a kertben, de olyan nagyot, hogy egy bokrot bele lehetne ültetni. Rejtélyes módon eltűnnek a tárgyak, a kert különböző pontján, bokrok alján találjuk meg. A múltkor Timi mobiltelefon tokját rejtette el. Fél óráig kerestük, Timi dühös volt. Mondtam, ne szidd, régen elfelejtette, fogalma sincs, miért veszekszel vele. Ez a kutyalét jellemzője, minden kölyökkutya ilyen. Kellett nekünk rongybicikli papírfékkel, ha vállaltuk, végig kell csinálni. Majd megöregszik, és akkor benő a feje lágya. :)

Gyönyörűen jön pórázon, mellettem, mögöttem, közben engem figyel, mint aki azt kérdezi: - Gazdi, jól csinálom?
Egy ismerősünk, aki szintén nagy kutyás volt, mondta egyszer: - Lehet kutya nélkül élni, de minek?
Igaza volt. Annyira színessé teszik az ember életét, annyi mindent megtanul az ember tőlük szeretetről, hűségről, ragaszkodásról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése