Délután átmentem egyik távolabbi szomszédasszonyhoz, aki a férjével rendszeresen horgászik. Ők látnak el minket finom, friss pontyokkal, neki köszönhetjük a karácsony esti halvacsorát is.
Van két kistermetű keverék kutyája, akiken nem is látszik, hogy keverékek. Az mama ugyanaz, a papa természetesen mind a kettőnél más. Az egyik fekete, mini-puli, a másik aranybarna pincsi, hatalmas barna szemekkel. Utóbbi barátságtalanul fogadott, jól megugatott, de hátrált, amikor felé léptem. A kis fekete egyből körbe ugrált, hálásan, mert visszahoztam a kerítés alatt kigurult piros labdáját. Nem kellett sok idő, leültem, hamarosan mind a két kutya érdeklődve szaglászott. Barna pincsi barátunk kissé bizalmatlanul közeledett, de amikor látta, hogy testvére barátkozik, ő is megszaglászta kinyújtott kezemet. Fekete Bogival labdáztunk egy jót, miközben Barnuska hagyta, hogy ölbe vegyem. Hatalmas szemei hálásan pislogtak rám, ahogy fényes bundáját simogattam. Bogi nagyon mozgékony kutya, egész idő alatt szaladgált a labda után, egy percre sem maradt nyugton. Éppen olyan, mint Bence, állapítottam meg. Barnus nyugodt, kiegyensúlyozott, kicsit félénk, bizalmatlan, de roppant intelligens.
A csapatmunka tökéletes. Egyszerre rohantak a kerítéshez, amikor két, kutyát sétáltató fiatalember haladt el az utcán. Kis termetüket meghazudtoló hangerővel jelentették az eseményt. Legközelebb nem mulasztom el, fényképet is csinálok róluk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése