2011. szeptember 5., hétfő

Háromszoros szerencse

Timi csapatépítő tréningre ment X Hotelba, nem kellett hajnalban kelni, csak hatkor. Negyed nyolckor jutottunk ki a mezőre. Még kellemes hűvös volt, végre nem izzadtunk. 
A távolban lovasfogatot láttunk, Kecskés Jóska vitte körútra a két póniját. Kecskés Jóskának nem ez a becsületes neve, azért hívjuk így, mert az udvarában kecskéket tart. Amikor ide költöztünk, struccai is voltak, kettő, egy pár. Egyszer büszkén mutatta a strucctojást, akkora volt, mint egy közepes labda. Ráadásul pöttyös is, no persze nem piros. :) A struccok néhány év múlva elpusztultak. Kaptunk tőle kóstolóba egy darab füstölt strucchúst. Jószívű ember, szorgalmas gazda, istenáldotta ügyes keze van. A kerítésünket ő csinálta meg az egyik haverjával két nap leforgása alatt. A struccok ólját átalakította istállónak, s vett bele két pónilovat. A szekeret hozzá ő készítette a saját két kezével. A felesége is nagyon kedves asszony, a boltba menet jókat szoktunk beszélgetni.
Brúnó és Bence lefutották a szokásos kis köreiket, meglátogatták a kedvenc villanyoszlopot, majd kisétáltunk az útra, ami a vasúti sínekhez vezet.  Az úton három szép kis kupac éktelenkedett, a lovacskák hagyománya.
Megijedtem, mert Brúnó nem hagyja ki a lehetőséget, imádja a "parfümöket".  Bencénél eddig nem tapasztaltam ilyen érdeklődést. Igyekeztem másfelé terelni őket. Visszafelé is szerencsésen kikerültük a veszélyes zónát. Jócskán benn jártunk a szántóföldön, amikor a két kutya visszafordult, és eltűntek a látóhatáron. Otthon nagy fürdés lesz, ezt nem úszom meg.
Jó időbe telt, amíg visszajöttek. Gyanakodva szaglásztam Brúnót, és fellélegeztem, amikor éreztem, hogy nem büdös. Pórázra fiaim, és hazafelé.
Éppen lecsatoltam róluk a kertben a pórázt, amikor büdöset érzek. Mégsem úsztam meg. Ezúttal azonban nem Brúnó bűzlött, hanem Bence. :) Gondolhattam volna. Utánozza a bátyót, kezd komolyodni a kölyök. :)


Tévedtem. Mind a ketten rettenetesen büdösek... :(

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése