Az elmúlt időszak meleg délelőttjei kedveztek a kullancsoknak. Mielőtt bejött a hideg, virágzó társadalmi életet éltek a kullancsok a mezei utak bozótjaiban. Éppen akkor történhetett, amikor nevelési célzatú pórázos sétáinkat folytattuk az ercsi faluszéli szántóföldön. Ezúttal Bence tetszett meg az egyik vérszívó, babésiát terjesztő egyednek. Feltűnő volt, hogy a kis ugri-bugri egyre nyugodtabb, feltűnően jól viselkedik, nem ébreszt reggel élénk jövés-menéssel, és a cipőimet sem hordja szanaszét. Este nemigen volt étvágya, másnap már a jutalomkekszért sem tepert, ebédelni egyáltalán nem akart. Szörtyögött, köhécselt, feltűnően sokat aludt. Először szopornyicára gyanakodtam, s elolvastam az interneten a tünetekhez kapcsolódó kutya-kórok leírását. Mit ne mondjak, egyik ijesztőbb volt, mint a másik. Odaültem mellé, biztatólag simogattam a kis beteg buksiját. Ekkor akadtam rá a füle tövében kullancs úr őkegyelmességére. Közben belázasodott, ennek már fele sem tréfa, ment a telefon a házi állatorvosnak. Elmondtam a tüneteket, megkapta az antibiót és a babésia elleni oltást. Gyanakodtam egy darabig, mert nehezen javult az állapota, hátha mégis szopornyica? Szerencsére nem az volt. A lábadozás hosszabb ideig tartott, mint Brúnónál, de visszatért az étvágya, és lassanként a fürgesége is. Nagy kő esett le a szívemről, amikor reggel a szokott módon, nedves nózijával böködve igyekezett felébreszteni. Szorgalmas farokcsóválás közepette ismét ő szaladt elöl, valahányszor kinyitottam a hűtőszekrényt, hogy valamit kivegyek belőle a főzéshez. Ennek örömére elszaladtam vásárolni, és ebédre a kedvenc V.I.P. kutyakonzervjüket kapták. :D
Alig egy hónapja csöpögtettem be őket Frontline cseppekkel. Eddig hat hetenként kezeltem őket a kullancsok ellen, de úgy látszik már ezek között is vannak szívós egyedek. Vagy ami még lehetséges, hogy kisebb mennyiséget adtam neki, és hamarabb lejárt a szavatossága.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése