A befogadott kutya mindig hálás a gazdisodásért - szokták mondani. Az is, ezt Bence példáján tanúsíthatom. Ugyanakkor igaz az is, hogy a régi, rossz élmények szerintem egy életre megmaradnak. Nyolcadik éve van velünk Bence, és most jutottunk el oda, hogy már nem bizalmatlan esténként, ebben a napszakban is örül a simogatásnak, nem kapja meg a kezünket, ha felé nyúlunk. Hosszú idő ez, hiszen hiába próbáltuk megnyerni jutalomfalattal, mindenféle finomsággal, többek között sajttal, amit nagyon szeret. Esténként annyira feszült volt, hogy még az élelmet sem fogadta el a kezünkből. Persze lehet, hogy ez fajta dolga is, ennyire nem ismerem a kutyalelket, pedig már 15 éve gazdi vagyok. Igen, nyilván ez is szerepet játszik benne. Ő terrier keverék, akikről azt írja a Wikipédia, hogy harcias természet, bátorság és szívósság jellemzi őket. A harciasságot tapasztaltuk, szegény, öreg Brúnókánkat is megpróbálta terrorizálni, amikor már gyenge és beteg volt. A bátorság kérdéses, erős hangra meneküléssel reagál, pl. a porszívót nem szívleli, ilyenkor átfut a másik szobába. Viszont ha a pozícióját más kutyával szemben veszélyben érzi, akkor támadásba lendül(ne), ha hagynám. Kerítésen kívül pórázon van, nem bízok semmit a véletlenre. Imádja a sétát, szaglászást, nyomkövetést, kitartóan ás, ahol valamit megszimatol. Igazi kotorékeb, bár nem szeretem ezt a kifejezést, mert olyan becsmérlést fejez ki. Mintha nem lenne elég okos, csak az ásáshoz értene. Pedig nagyon intelligens, és mióta nálunk van, egyre jobban fejlődik a kis értelme. Meg is teszünk mindent, hogy jó gazdik legyünk, és teljes kutyaéletet biztosítsunk neki.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése