Hol a nyuszi?

Számos játéka mellett mindenfélét kitaláltunk, aminek gondoltam, hogy örül. Volt kiskacsa, gumisüni, labda, rágócsont, teniszlabda. Ezek voltak a kincsei, voltak rejtekhelyek, ahová gondosan eldugta őket. Találtam egy nagyobb darab szőrmét. Odaadtam neki, és többször elmondtam neki, hogy ez egy nyuszi. Elvégre benne van a vadászebek vére, hát hadd vadásszon, ha csak a játék kedvéért is. Szájába kapta, veszettül rázta a fejét, mintha igazi nyuszi volna, és eliramodott vele. Elég sokára került elő, nyuszi nélkül. Hol a nyuszi? - kérdeztem. Nézett rám, választ nem kaptam. Töprengett egy darabig, aztán sarkon fordult, és kisvártatva megjelent szájában a szőrme darabbal. Akkor jöttem rá, milyen okos a kutyám. Amikor a sünikét kértem, véletlenül sem a kacsát vette a szájába. Pontosan tudta, mit akarok tőle. Ekkor tanultam meg, hogy amit erőszakkal nem értem el, azt csak szeretettel fogom tudni elérni.