Láncon élje le az életét?

Megmagasítottuk a kerítést, és örültünk, hogy már megoldottuk a problémát. Egy darabig rendben is volt minden. Persze hozzátenném, hogy ha elmentünk otthonról, vagy valaki jött hozzánk, nagyon kellett vigyáznunk, mert drága ebem villámgyorsan kislisszolt a résnyire nyitott kapun. Mire felocsúdtam, már az utcán rohangált, riogatva az éppen erre tévedt lakókat. Mert azt mondanom sem kell, hogy mindenki nagyon félt tőle. Mindenkit megugatott, és senkit nem engedett közel magához. Attól féltem, valakit megharap, és persze ilyenkor a gazda a felelős a tettért. Szégyenkeztem, mérgelődtem. Láncot vettem, megkötöttem. Egy hétig élt láncra verve az udvaron. Valahányszor enni adtam neki, vagy itthon voltam, bánatos, könyörgő szemekkel találkozott a tekintetem. Nem tudom, melyikünknek volt fájdalmasabb ez az egy hét, de én nagyon pocsékul éreztem magam, az biztos. Gyenge kezű gazda vagyok, nem alkalmas egy ilyen domináns állat nevelésére. De már megszerettem, nem tudtam volna elajándékozni senkinek.