A nevelés csődje

Amikor hazavittem Brúnót, már a buszon megjelentek lelki szemeim előtt képek a híres kutyaengedelmességről. Rex felügyelő ugye elsősorban, aztán egy csomó filmben látott jelenet, amikor a kutyus a gazdi szemvillanásából tudja, mit kell tennie. Elképzeltem, ahogy Brúnóka szófogadóan teszi, amit mondok neki, nyugodtan sétálunk kettesben erdőben, városban, eldobom a labdát, visszahozza, leteszi a lábam elé. Beszereztem minden könyvet, amit lehetett, a kutya viselkedéséről, neveléséről. Kutakodtam a neten, mindent letöltöttem, amiről úgy gondoltam, hasznos lehet. Aztán elkezdődött a nevelés. Először a kertben sétálgattunk pórázzal, póráz nélkül. A leülést nagyon gyorsan megtanulta. Erre büszke voltam, de arra már kevésbé, hogy csak jutalomfalatért tette meg, amikor semmi nem volt a kezemben, olyan messze szaladt tőlem, ahogyan csak tudott. A következő lépés, a "feküdj" is minden nehézség nélkül sikerült, persze ez is csak csemege ellenében. Amikor nagyobb lett, elmentünk sétálni. Pórázon vittem ki a mezőre, sétálgattunk. Amikor pórázzal már jól ment a dolog, elengedtem. Ez lett a vesztem. Kajla kutyám, lógó fülű újdonsült barátom elszaladt tőlem, és semmiféle jutalomfalat reményében nem volt hajlandó visszajönni. Kiabálhattam, fenyegetőzhettem, ahogy a közelébe értem, eliramodott. Így kergettem jó darabig, aztán feladva a harcot hazamentem, és vártam, hogy utánam jöjjön. Nyitva hagytam a kaput. Nemsokára meg is jelent, de még futott jó néhány kört, mire hajlandó volt bejönni. Elszomorodva a kudarctól egyelőre beszüntettem a sétát. Ezután maradt a kert, ahol labdáztunk. Eldobtam, visszahozta. Ez jól is ment, de a megkaparintott zsákmányt semmiképpen nem akarta odaadni, nem hogy engedelmesen letegye a lábam elé. Eliramodott vele, és örömében büszkén körbevágtatott a kertben, mint a szél. Amikor hosszabb idő után hazajövök, mind a mai napig ezt teszi. Rohan felém, mint a szélvész, azt hiszem, nekem jön. Alig egy centiméterre száguld el mellettem. Hajszálpontosan ki van ez számítva kérem!