X néni a keresztutcából elmesélte Bence történetét. Anyját a cigányok vemhesen kidobták, a lánya fogadta be, aki tőlünk pár kilométerre Y helységben él. Hét kicsi született, köztük Bence. Sok volt a kölyök, amikor el lehetett őket választani, kivitte Z városba a piacra. Mind a hetet sikerült elpasszolni. Látogatóba jött X nénihez, és meglepetve látta Bencét az utcán szaladgálni. Mondta is a mamának, nicsak az egyik kölyök! Az új gazda nem szívelhette az eleven, kajla kölyökkutyát. Szomszédai aggódva hallgatták ordítozását és a kicsi nyüszítését, ahogy verte. Aztán csend lett. Azt hitték, már nem is él szegény pára. Nemsokára ismét feltűnt az utcán, össze-vissza rohangált. Egy idő múlva várakozóan letelepedett a kapu előtt, de nem engedték be. Innentől ismert a történet, egyre soványabb és piszkosabb kiskutya kóborolt az utcán. Néha megszánta valaki, adott pár falatot, vagy elkergette, menj haza! Igen, de hová?
Bencus már nem pisil az ajtófélfára, és megtanulta, hogy nálunk a seprű kizárólag takarítási célokra szolgál. Fejét föltartva közlekedik a kertben, magas kis hangján Brúnóval együtt megugatja a kerítéshez közelítőket. Nem kergeti a macskákat, és nem riad fel minden neszre alvás közben.
Nem kívánom senkinek - a régi gazdájának sem - hogy hasonló sorsra jusson.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése