Bencének nemcsak a teste, hanem a lelke is kikerekedett. Mint minden normális kutyakölyök, ellopja és rágja a cipőket, megugrasztja a macskákat, rosszalkodik. Brúnó viszont egyik napról a másikra nagyon megkomolyodott. A gazdi bosszantását átengedheti másnak. :)
Anyáink mondták azelőtt, "egy gyerek nem gyerek". Nem állítanám, hogy ez a kutyákra is igaz, de talán mégis van benne valami. Mindenesetre két kutyával sincs annyi gond, mint azt az ember gondolná.
Tegnap a mezőn teljesen szabadon engedtem Bencét, a hosszú kötelet is levettem róla, hogy zavartalanul futhasson. Nagyon fürge és gyors, Brúnót alaposan kifárasztotta. Már nem féltem, tudom, hogy az idősebb kutya mindig visszahozza. Ő pedig a világért sem maradna el új falkájától.
Ha hívom őket, és Brúnó éppen alkalmi süket, Bence megáll, tétovázik, és megindul felém. Brúnó persze nem akar kimaradni semmi jóból, ő is elkezd felém vágtatni. Így neveli egymást a két kutya.
Már elfelejtettem, milyen az, ha minden becses tárgyat el kell dugni az éles kis fogak elől. Tegnap a futás után elfáradt kutyákat első alkalommal hagytam egyedül az udvaron, és elkerekeztem vásárolni. Telepakoltam a kosarat, és miután fizetés után be akartam rakni a cuccot a szatyorba, vettem észre, hogy az egyik fülét elrágta valaki. Gyorsan összekötöttem, hogy valahogy meg tudjam fogni, amíg a bicikliig kiviszem. A pénztáros mosolygott, én meg zavartan motyogtam: -Ez a kutyám volt...
Jön a négynapos ünnep, rendeltem jó időt az égieknél. Remélem, van éppen raktáron, és szállítanak sok-sok napsütést. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése