Kutyaságok

Lassan úgy érzem magam, mint egy kutyaóvodában, vagy mint annak idején, amikor GYES-en voltam a gyerekeimmel. Kevesebb időm jut saját magamra, sokkal gyorsabban eltelik a nap, aktívabb lettem, jobb a hangulatom. Van feladatom, jót tett a változás.

A cicák háttérbe szorultak, de bízom benne, hogy Bence beszoktatása lassan véget ér, és ismét helyre tudom állítani az egyensúlyt.

Ami aggaszt, hogy Brúnó a télen sokat magára szedett. A kis prücsköt látva szembetűnőbb a különbség. Ebben én is hibás vagyok, a hideg, szél, hó, sár miatt rövidre fogtam a sétákat, egy-egy zimankós nap kimaradt. Az evésen megfogni nehéz, mert ez a falkában a legkritikusabb pont. Bence többször kap enni, hogy felerősödjön, és Brúnónak is adok, különben felborulnak az erőviszonyok. Többet kell sétálnunk, hosszabb utakat megtenni, ami nekem sem fog ártani.

Most megfigyelhetem a falkában uralkodó szabályokat, hiszen a macskák is a falka részei, ha nem is egészen kutya-nézetek szerint. Így talán nehezebb is egy kicsit, mert ők más törvények szerint élve kapcsolódnak. Érdekes helyzetek adódnak ebből, a két életforma közelit egymáshoz, sok mindent átvesznek egymástól. Timi szokta mondani, hogy a kutyáink egész macskásan viselkednek, én pedig, hogy a macskák kutyásodnak. :)

Bencét még csak hosszú pórázon engedem ki a kertbe, mert Houdinit meghazudtoló ügyességgel bújik át a legkisebb lyukakon, és szökik meg. Alaposan át kell vizsgálnom a kerítést, hogy megjavítsam a hiányosságokat. Hosszú idő után ismét kerítés problémánk van a kutya miatt. Brúnónál több lépcsőben magasítottunk, ahogy nőtt és ügyesedett, Bencénél a folytonossági hiányokat kell megszüntetni. Persze nem tenném a kezem tűzbe, hogy előbb-utóbb esetleg a magassággal is gondunk lesz. A kicsi olyan, mint egy kőszáli kecske, könnyedén felugrik a bútorokra, és gyanítom, hogy az asztalra is, noha ezt a jelenlétemben még nem tette.

Néhány napja muszáj volt kutyák nélkül elmennem itthonról. A kicsit bezártam a házba - gondosan lezárva a macskaajtót is - féltem, hogy kibújik rajta. Brúnót a kertben hagytam, aki távozásomkor jól nevelt kutyaként bevonult a házába. Egy óra távollét után hazaérve némi rumli fogadott. Brúnó a kerítésnél állva várt, arcán gond tükröződött. A macskák a bezárt cicaajtó két oldalán tolongtak, a házban lerángatott asztalterítők, felborított székek, szétszórt tárgyak fogadtak. Bence az ablakon próbált kijutni. Ekkor még abban a fázisban voltunk, amikor féltem, hogy Brúnó megtámadja, ezért zártam őket külön.

A nyolcadik évében lévő, idősebb kutyát zavarja a kisebb kajlasága, mozgékonysága, ugyanakkor féltékenyen őrzi a nálam elfoglalt pozícióját. Ügyelek rá, hogy minél kevesebb okot adjak a féltékenységre. Bencus egyébként is Timi kutyája, és annak ellenére, hogy én sokkal többet vagyok vele, erős kötelék van köztük. Ahogy Timi megérkezik, Bencus követi, mint az árnyék. Ilyenkor is én etetek, pisiltetek, mosdatok, de a szeretetet fogadott "anyjánál" keresi. Amolyan "első látásra" való dolog volt ez. Timi elmesélte, hogy azonnal megszerette. Sajnos csak sokkal később hoztuk be.

Most aztán láthatom, mit tesz egy falkavezér adott helyzetben, csak Brúnót kell figyelnem, hogyan viselkedik a kicsivel. Jan Fennell-nek mindenben igaza van.
Határozottan, számomra néha durván neveli a kölyköt, megfigyeltem azonban, hogy soha nem harap, mint legelőször, amikor komolyan megtámadta Bencét. Tudja, hogy fontos nekem a kettejük békéje, és csak jelzésértékkel teszi helyre a dolgokat. Ehhez azonban néhányszor el kellett kapnom a grabancát. Kb. egy hét, és egyedül hagyhatom őket a kertben, amíg vásárolni megyek.

A "nagy testvér" sokat segít a nevelésben. Bence előszeretettel ugrasztja meg a macskákat, Brúnó ilyenkor rámorog, és busa fejével vagy testével alaposan meglöki. Nem szólok rá, csak ha az evésnél, vagy alvóhelye közelében féltékenykedik. Eddig minden hely az övé volt, most ebből egy kutyányit át kell engednie.

Bence nemcsak testileg fejlődik, hanem napról-napra egyre okosabb. Tudja a nevét és Brúnóét, ismeri az ül, marad parancsokat. A pórázon is szépen jön a kis szeleburdi. Nagy haladás ez az árokparton szaladgáló, bokrok alatt bujkáló kis kóbornak. Bizalma hamar visszatért, amikor látta, hogy itt senki nem veri meg, rendesen kap enni, és melegben aludhat. Adódtak problémák a jelölgetéssel, mert a szobában lazán megemelte a lábát, lepisilve az ajtófélfát. A szomszédok elmondása szerint előző gazdája rendszeresen verte. Látszik, hogy korábban el volt törve a farka, mert görbén forrt össze. Amikor behoztam, az orrlyukától a szájáig tartó, vágott seb éktelenkedett a kis pofáján. Az orvos azt mondta, még ilyen sebet nem is látott, mintha szikével vágták volna. Sokáig varrta, míg kívül-belül sikerült megstoppolnia. Bundáján cigarettacsikk égette nyomokat láttam. Az ilyen esetekben segítene az állatvédelmi törvény, de mint múltkor a tévében hallottam, még nem volt példa rá, hogy valakit megbüntettek volna állatkínzás miatt.

Félre a múlttal, ahogy a Kutyadoki mondja, a kutyák a jelenben élnek, és nem szabad érezzék a sajnálatunkat, mert ez negatív energiát sugároz feléjük. Kicsiny (?) falkánk legújabb tagja teljes életet élhet nálunk.