Bence

Éppen egy hete van nálunk Bence. A sebe szépen gyógyul, bundája egyre tisztább, tekintete kiegyenesedett, kicsit magára is szedett. Játékos, ragaszkodó, okos. Nem gondoltam volna, hogy sokkal könnyebb a kutyanevelés, ha már van egy idősebb kutya a családban. Brúnó az etalon, figyeli, mit hogyan csinál, ő a követő. Szokja a napirendet, ami az ő jelenlétével változott. Az etetés, a vécézés, séta több időt vesz igénybe. Bencének többször adok enni, hogy hízzon, erősödjön. Brúnóra is jó hatással van, látja, hogy a kicsi mindent megeszik, ő sem hagyja ott a szárazeledelt. Bence tisztelettel bánik vele, Brúnó pedig nevelgeti. Éppen ezért szemmel kell tartani őket, és ha bántani akarja a kicsit, közbelépni. Persze féltékeny.

Most látom, mennyire igaz, amit a Kutyadoki és Jan Fennell mondtak a kutyákról. Első alkalmakkor láttam, hogy ugranak egymásnak. Nincs kímélet, együttérzés. Csak a puszta erő. Szerencsésen leszereltem az ilyen akciókat. Az új jövevény engem is rákényszerített, hogy következetes és sokkal határozottabb legyek.

Ma volt az első nap, hogy Bencét is megsétáltattam. Hármasban indultunk, elsőnek mentem ki. Az indulás az utcán kicsit zűrös volt, de a földútra érve már belerázódtam, hogy kezeljek két kutyát és két pórázt. Néhány szabadulási kísérlet után Bence is tudta, mi a dolga, jött velünk. Jól megmozgattam a kis csapatot, bőségesen beebédeltünk, utána aludtak, mint a bunda. Remélem a hét végén jó idő lesz, és négyesben kirándulhatunk egy nagyot.