Életképek

Sajnos a telefonommal készült videó nem adja vissza szépen sem a hangot sem a képet. A szomszédok nagy örömére gyakran "koncertezik" a két kutya. Brúnó a vezérhang, Bence pedig trillázik hozzá magas kölyök hangján. Nem igazán tudtam kideríteni, miért éppen akkor zendítenek rá. Egy biztos kiváltó ok van, a fagylaltos kocsi. A magas, muzsikáló szignálra biztos rázendítenek. A másik a mentőautó szirénája. Valószínűleg azt hiszik, valamelyik falkatárs van bajban, és együttérzően vonyítanak vele. :)

A három napos ünnepet és megnövekedett anyagi lehetőségeinket kihasználva végre megmagasítottuk a hátsó kert kerítését is. Mire lehetőségünk adódott a beruházásra, Brúnó megtanulta, hogy illetlenség a szomszédot előzetes bejelentés nélkül, ötletszerűen meglátogatni. Bence pedig, mint egy kisebb testvér, mindenben követi az idősebb kutyát. Ha Brúnó nem megy át, neki sem jut eszébe. A két kutya engedelmesen szaladgált a kerítés mentén, szorgalmasan jelölgetve a határokat.

Meglepődtem, hogy Brúnó is milyen engedelmes lett, mintha példát akarna mutatni a kicsinek. Első szóra szót fogad, ami a makacs, öntörvényű kutyától nagy meglepetés volt.

Most látom, milyen különbség van kutya és kutya között. Bence nevelésénél fele annyi problémám nem adódik, mint annak idején Brúnóval. Hívásra gyönyörűen visszajön, ha rosszat csinál, egy szigorúbb hangra lesunyja kis testét, bűnbánóan odasomfordál. Nem mintha legközelebb nem követné el a csínytevést. :)
Ez vonatkozik a cipők kertbe való kipakolására és a macskák megkergetésére. Szerencsére a cipőket nem rágja, és a cicákat sem bántja.

Még néhány ellesett pillanat...