Kutyafiak

Minden reggel fél hét, hétkor felkerekedünk, és megyünk a mezőre futni. Jobban mondva ők futnak, én battyogok utánuk. Ha nagyon messze kerülnek, visszahívom őket. A reggelijüket ilyenkor kapják meg jutalomként.

Nagy örömömre Brúnó lefogyott. Na, azért még lenne miből leadni, de már jó úton vagyunk. Bence megerősödött, a rendszeres kaja hatására szép, kifejlett kutyus lett belőle.

A mezei sétákon van időm elgondolkozni, milyen két különböző természetű kutyám van. Brúnó - nemcsak koránál fogva - intelligensebb, de makacs és önfejű. Már akkor tudja, mi következik, amikor a gondolat még csak fogalmazódik bennem. Bencus is okos, de sokkal egyszerűbb természet. Roppant fürge, fáradhatatlan, nyílt, azonnal reagál mindenre. Szóval, ami a szívén, az a száján. :)

Bocskor és a kis Fehérmellényes már várnak bennünket. Először körülnézek, van-e valaki az utcán, aztán ha szabad a pálya, kieresztem a két ebet. Mint a nyíl futnak a kanyar felé, ki a mezőre. Jól megugatják az utca végén a két házőrzőt, s veszik az irányt a szántóföldek felé. Bocskor és Fehérmellényes kapnak egy-egy szem kekszet, vagy kutyacsemegét, hogy szívesebben fogadják reggeli kivonulásunkat. Bocskor engem is jól megugat, miközben leteszem neki a juti-falit. Fehérmellényes türelmetlenül várja, hogy a szájába adjam a napi csemegét. :D

Az első kifulladás után általában pórázra veszem őket, mert különben beszaladnak a faluba, s csak akkor engedem el őket, ha eltávolodtunk a házaktól. Itt aztán futhatnak, amerre látnak. Időnként eltűnnek egy-két bucka mögött, elcsatangolnak. Nagy szerencse, hogy a mező mellett lakunk, a faluközpontban csak pórázos séta jutna nekik.

A reggeli kirándulások után az én jutalmam pedig az, hogy jól elfáradnak, és nagyokat alszanak.